De még mindig keveset tudunk arról, hogy mik azok a fő kapcsok, amik összefűznek vele, és miért is olyan nélkülözhetetlen egészségének megőrzése saját egészségünk megőrzése szempontjából. Ezt az űrt szeretnénk most betölteni, egy gondolatindító talajkörképpel.

Talaj – a pótolhatatlan kincs

A lábunk alatt elterülő életet adó talajok számos szempontból fontosak az emberi egészség szempontjából. Az egy főre jutó átlagos kalóriafogyasztás közel 80%-a közvetlenül a talajban termesztett növényekből származik, közel 20%-a pedig olyan szárazföldi táplálékforrásokból, amelyek közvetve a talajra támaszkodnak. Talajaink tehát a tápanyagok fő forrásai, emellett pedig számos más, nélkülözhetetlen feladatot is ellátnak – gondoljunk csak arra, hogy természetes szűrőként eltávolítják a vízből a szennyeződéseket.

Minden jó mellett azonban a talajban veszélyforrások is lehetnek: tartalmazhat nehézfémeket, vegyi anyagokat vagy kórokozókat, amelyek potenciálisan negatívan befolyásolhatják egészségünket. Most annak próbálunk meg utána járni, hogy mi a kapcsolat a talajok állapota és saját egészségügyi állapotunk között – bebizonyítva, hogy miért is olyan fontos óvnunk a lábunk alatti világot.

Élelmiszertermelés és élelmiszerbiztonság

A minőségi élelmiszer-előállítás és az élelmezésbiztonság számos összetevőből áll – köztük legfontosabb a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer előállítása és a potenciálisan mérgező vegyületek kizárása. Ebben pedig vezető szerep jut talajainknak: a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék nagyban függ a talaj tulajdonságaitól. A jó szerkezetű talajok elegendő szervesanyaggal, valamint megfelelő fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, ezáltal elősegítik a termésnövekedést, erős hozamot eredményeznek – így segítve az élelmezésbiztonság megteremtését.

A talaj szerkezetének és tápanyagtartalmának elvesztése értelemszerűen csökkenti a növénytermesztés esélyeit, ezáltal pedig veszélyezteti az élelmezésbiztonságot.
Azok a talajok, amelyek egészségre veszélyes anyagokat tartalmaznak – például nehézfémeket – veszélyesek lehetnek az emberre is, hiszen a termesztett növények felveszik a talaj mérgeit, mely növényeket utána az ember elfogyaszt, tehát a veszélyes és mérgező anyagok szervezetünkbe is bekerülnek, a legkülönfélébb formákban.

Fontos tudnunk, hogy a növények számára egészséges, tápanyagban gazdag táptalajt nyújtó talajok olyan növényeket nevelnek, amelyek telis-tele vannak a legfontosabb nyomelemekkel. Amikor ezeket a növényeket fogyasztjuk, akkor az emberi élethez szükséges legtöbb elemet magunkhoz vesszük- tehát biztosítjuk szervezetünk számára a megfelelő működést. Ellenkező esetben súlyos hiányosságokkal kellene megküzdenünk, tehát nem túlzás azt állítani, hogy a megfelelő minőségű talaj alapfeltétele az emberi egészségnek is.

Ha a talajban baj van, velünk is baj lesz

Az emberi egészség szempontjából leginkább aggodalomra okot adó nehézfémek közé tartozik az arzén, az ólom és a higany. Ezek egyre inkább emberi tevékenység révén kerülnek a talajba, és egyre nagyobb mennyiségben. Nehézfémek kerülnek a talajba az ipari és háztartási hulladékot tartalmazó hulladéklerakókból, bányászat során, valamint a szennyvíztisztító telepekről származó szennyvíziszapból is. Egyre növekvő gondot jelentenek az e-hulladékok vagy az elektronikai készülékekhez kapcsolódó egyéb hulladékok, a városi talajokban pedig különösen nagy problémát okoznak az autók kipufogógázaiból, a szénégetésből, a fémszerkezetek eróziójából és a hulladékégetésből származó nehézfémek.

A mezőgazdaságban a műtrágyák és peszticidek használata nagymértékben hozzájárul a nehézfémek talajban való felhalmozódásához: az arzént például peszticidekben használták, és felhalmozódása már csak azért is problémás, mert évtizedekig fennmaradhat a talajban.

Az ember számára leginkább mérgező nehézfémek megzavarják az agyműködést és a vesét érintő enzimaktivitásokat, emellett számtalan más egészségügyi problémát is okoznak.
Meg kell említenünk még a szerves vegyi anyagokat is, amelyek természetes és antropogén módon is lerakódnak a talajba. Nagy részük a gyomirtó, rovarirtó és nematocid (fonálféregölő) mezőgazdasági szerek alkalmazásából származik. A mezőgazdaság mellett az ipar is kiveszi részét a szennyezésből: a városi területek talaja a szénégetés, a gépjárművek kibocsátása, a hulladékégetés, valamint a szennyvíz és a szilárd hulladék lerakása következtében kerül egyre katasztrofálisabb állapotba.

A modern korban kialakult újabb egészségügyi problémát az emberek és háziállatok kezelésére használt antibiotikumokból, hormonokból és parazitaellenes gyógyszerekből származó gyógyszeripari hulladékok jelentik, amelyek szintén bejutnak a talajba, majd az abban termett élelmiszereken keresztül vissza a feladóhoz – vagyis hozzánk.

Számos szerves vegyi anyag hosszú felezési ideje miatt „maradandó szerves szennyező anyagnak” számít, ugyanis ellenáll a környezetben történő lebomlásnak, és a táplálékláncban felfelé haladva biológiailag felhalmozódik.
Szomorú példa erre a jól ismert DDT, amiről kimutatták, hogy megzavarja a ragadozó madarak hormonrendszerét, és az emberi egészségre nézve is rendkívül ártalmas.

Bár a talajban található élőlények többsége nem veszélyes az emberre, azért akadnak olyanok is, amelyeket jobb elkerülni. A több mint 100 000 gombafajból körülbelül 300 talajgombafajról ismert, hogy betegséget okozhat az emberben – ilyen az Exserohilium rostratum talajgomba, ami felelős volt a 2012-es gombás agyhártyagyulladás kitöréséért az Egyesült Államokban. A protozoák egysejtű eukarióta szervezetek. A talajban található protozoák többsége baktériumokkal és algákkal táplálkozik, de néhány közülük emberi betegségeke – például hasmenést és amőbás vérhasat- okozhat. A bélféreg okozta betegségek terjedéséhez sem elsősorban állati fejlődési helyre van szükség: a talaj sokkal gyakoribb fejlődési helynek számít. Évente több milliárd ember küzd féregfertőzéssel világszerte, amelyek legnagyobb része lenyelés vagy bőrbehatolás útján fordul elő, és a legtöbb esetben a talaj vagy valamilyen azzal közvetlen kapcsolatban lévő kiindulási pont a ludas. Aztán itt vannak még a vírusok, amik képesek túlélni a talajban, és amik általában emberi szennyvízzel vagy hulladékkal kerülnek a talajba. Találtak már a talajban kötőhártya-gyulladást, gasztroenteritist, hepatitist, gyermekbénulást, aszeptikus agyhártyagyulladást vagy himlőt okozó vírusokat is.

Láthatjuk tehát, hogy a talajjal kialakított kölcsönhatásunk rendkívül szoros és soktényezős: pusztító tevékenységünk nem tűnik el a mélyben nyomtalanul – minden, amit talajainkkal teszünk, visszahat ránk.

Egészséges talaj nélkül nincs jó ivóvíz

Az éltető talaj másik rendkívül fontos szerepe földi életünkben az, hogy képes eltávolítani a szennyeződéseket vizeinkből: fizikai befogással szűri ki a nemkívánatos dolgokat, amikor a víz a pórustereken áthalad, vagy biológiai lebontással, amit a talajban élő mikroorganizmusoknak köszönhetünk. Ennek ellenére

a nem megfelelő szennyvízelvezetés jelenleg a világ népességének körülbelül 40%-a számára jelent problémát, és évente több millió ember hal meg a víz által terjedő betegségekben.
A talajhoz való hozzáállásunk tehát alapjaiban határozza meg jóllétünket, és kulcsszerepet játszik egészségünk megőrzésében. Ráadásul nem úgy működik, mint egy koszos edény elmosogatása, hogyha újra szükségünk van rá, akkor elmossuk, és mehet megint minden elölről – döntéseink és cselekedeteink következményeit évtizedeken keresztül viseljük… Nincs olyan kibúvó, hogy a mi döntésünk nem számít. Igenis számít. Mert, ha sokan hozzuk meg azt az apró döntést, akkor a sok apróból egy kevésbé apró lesz, majd egy nagy, végül egy akkora, hogy az képes lesz visszafordítani a most zajló degradáló folyamatokat.

Vigyázzunk talajainkra, hiszen egészségünk és életünk múlik rajta!

• talaj
• föld
• egészség
• termés