Zuhanórepülésbe kezdett a magyar építőipar, ami nehéz helyzetbe hozta az ágazat beszállítóit: az építőanyag-gyártókat. A tégla- és cserépgyártó multicégek helyzetét tovább nehezíti a kiegészítő bányajáradék, amelyet a kormány speciálisan rájuk vetett ki. Ezek a vállalatok akkor is veszteséggel termelnének, ha az építőiparnak jól menne, így nem meglepő, hogy most százasával küldik el dolgozóikat.

Magyarországon jelenleg az összes nagyobb téglagyár, illetve kerámiacserepet gyártó üzem visszafogta vagy leállította a termelését. Akad olyan telephely, ahol teljes leállást rendeltek el, és a munkavállalók akár 90–100 százalékát elbocsátották, máshol részleges leépítések voltak, megint másutt átmenetileg szüntették be a termelést, a dolgozókat pedig jellemzően állásidőre küldték – tudta meg lapunk Stocker Zoltántól, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége elnökétől. Összességében, az érdekképviselet működési területén minden gyárban történtek leépítések, mivel a 24 órás, háromműszakos termelésre nincs szükség, a cégek egy-két műszakra álltak át, ami kisebb létszámot igényel.

Kérdésünkre elárulta, hogy a leállásokban a Wienerberger Magyarország és a Zalakerámia Zrt. két-két üzeme is érintett, de a konkrét adatokat nem kívánt a cégnevekhez kötni. A több telephellyel rendelkező vállalatok esetében általában 10–20 százalék körüli volt a létszámleépítés, ám egyes cégeknél ez a 30–40 százalékot is elérte. Egyes vállalatokra lebontva: akad, ahol 50-60 embert küldtek el, de van, ahol közel 300-at.

Valószínűleg már több mint ezer ember veszíthette el az állását az ágazatban.

Megjegyezte, hogy mivel e területeken kevés a betanított munkás, az elbocsátásokban főleg szakmunkások érintettek. Ők pedig szakmai végzettségük okán várhatóan találnak majd új munkahelyet. A leépítések ugyanakkor valószínűleg szélesebb kört érinthetnek, ám számos téglagyárra – köztük a multinacionális Creaton és a Leier üzemeire – a szakszervezetnek nincs rálátása.

VARGA GYÖRGY / MTI
A Creaton South-East Europe Kft. üzeme Lentiben 2021. október 15-én.
Veszteséges működésre kényszerítették őket
Az elbocsátások egyik oka az építőipar mélyrepülése és ezzel együtt az építőanyag-kereskedelem súlyos visszaesése. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) adatai szerint a szerkezetépítési anyagok – ilyen például a tégla és a kerámia – értékesítése szeptemberben 45 százalékkal, a tetőfedő anyagoké 37 százalékkal csökkent. Ezen anyagok esetében azért ennyire kedvezőtlen a helyzet, mert az új házak építésénél szükségesek. Ingatlan-felújításra és tetőtér-beépítésre továbbra is van megrendelés, ám az újházépítések iránt megcsappant az igény:

amíg tavaly körülbelül 20 ezer új lakás épült az országban, addig az idén várhatóan csak 7–8 ezer – ismertette Stocker Zoltán.

A Wienerberger csoportnál – amely a Porotherm téglák, a Tondach tetőcserepek és a Semmelrock térburkolatok gyártója is – 60–65 százalékos a visszaesés értékesítési szempontból.

Az üzemek termelését azért kellett mindenhol leállítani, mert jelentős mennyiségű eladatlan raktárkészletek halmozódtak fel. A gyártók kizárólag készletről értékesítenek, de ez sem megy könnyen: van, ahol több gyáregység hosszabb idejű bezárását követően is tele vannak még a raktárak.

A nehézségek másik oka, hogy a kormány februárban a cementgyártásra kivetett kiegészítő bányajáradékot az égetett tégla-, a kerámia- és a csempegyártókra is kiterjesztette. Ennek megfelelően az olyan, 3 milliárd forintnál nagyobb árbevételű gyártóknak, amelyek a kabinet által megszabott árnál drágábban értékesítik belföldön az itt gyártott termékeiket, a hatósági ár feletti feletti bevételük 90 százalékát büntetőadóként be kell fizetniük a költségvetésbe. A kiegészítő bányajáradékot a 2020. januári áraknál 41 százalékkal magasabb eladási árra írták elő, ami lényegesen a jelenlegi piaci árak alatt van. Sőt, a külföldről behozott hasonló termékek – amelyekre a büntetőadó nem vonatkozik – átlagára már 2022 novemberében magasabb volt, mint a hatósági ár.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyártók a termékeiket csak veszteséggel tudják értékesíteni, s ha az építőipar jól pörögne, még akkor is csak ráfizetéssel tudnának termelni.

A termelés visszafogása így a veszteségek csökkentését is célozza.

A tégla- és kerámiagyártók körében a kiegészítő bányajáradékkal elsősorban a három nagy, külföldi tulajdonú gyártót vették célba:

az égetett tégla- és cserépgyártásban piacvezető osztrák Wienerberger Téglaipari Zrt.-t,
a szintén osztrák tulajdonú Zalakerámiát,
valamint a tetőcserepeket gyártó, német gyökerű Creaton South-East Europe Kft.-t.

Mint korábban megírtuk: a kormánynak az a szándéka, hogy megvásárolja vagy egy magyar vállalkozás kezére játssza a nagy hazai cementgyárakat, ám ezzel még nem érné be. Lázár János építési és közlekedési miniszter korábban elismerte a büntetőadó kapcsán, hogy „az építésgazdaságnak az alapanyag részét is meg akarom változtatni, hogy ott is minél több legyen a magyar tulajdon.” A politikus azt is megjegyezte, hogy „a külföldieket ki kell szorítani, pozíciókat kell foglalni”, vagyis ez lehet az extraprofitadóként beharangozott bányajáradék kivetésének valódi célja.

Az ostor azonban jelenleg nem csak a multicégek tulajdonosain, hanem a munkavállalókon is csattan, hiszen százával szűnnek meg az építőanyag-ipari munkahelyek. Sőt, a büntetőadó a megmaradt munkavállalók pozícióit is rontja, mivel a munkáltatók vesztesége nagyban befolyásolja, hogy lesz-e lehetőség további bérfejlesztésekre vagy egyszeri bérkompenzációkra – figyelmeztetett Stocker Zoltán.

Hogy konkrétan mekkora mértékű lehet a kiegészítő bányajáradék okozta elvonás, az a költségvetés számaiból nem derül ki. Azt tudjuk, hogy a legnagyobb szereplő, a Duna Dráva Cement Kft. (DDC) számára a rendelet bevezetése, vagyis 2021 júliusa óta az idén áprilisig több mint 21 milliárd forintos plusz terhet jelentett. A szakszervezeti vezető becslése szerint a Wienerberger esetében is megközelíthették már a befizetések a milliárdos nagyságrendet. (A konkrét számokért a vállalathoz fordultunk, amint válaszolnak, közöljük.) Az ügyben megkerestük az érintett vállalatokat képviselő Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetséget, ám nem kívántak nyilatkozni, azt ugyanakkor elismerték, hogy a kiegészítő bányajáradék okozta teher hozzájárul a nehézségekhez.

Megadják magukat a kormánynak?

Az építőanyag-ipari szakszervezet tudomása szerint az ágazati multik egyike sem kezelné úgy a problémát, hogy eladná a gyárait, illetve végleg leállna a termeléssel. Ezt támasztja alá, hogy jelenleg is folynak olyan érdemi beruházások, amelyek azt vetítik előre, hogy az érintett cégek továbbra is hosszú távra terveznek. A szóban forgó vállalatok a világ több országában működtetnek gyárakat, s a piac természetes hullámzásából eredően mindig akadnak olyan térségek, ahol visszaesik a termelés. Valószínűsíthetően a külföldön lévő üzemeikkel kompenzálni tudják a magyarországi gyárak mélyrepülését, és a 2008-as válság tapasztalatai azt mutatják, hogy ily módon akár éveket is képesek kibekkelni.

Számukra biztató lehet, hogy az ügyben jelenleg az Európai Unió két kötelezettségszegési eljárást is folytat – egyfelől az építőanyagok árának fixálása, másfelől a kiegészítő bányajáradék miatt – a magyar kormány ellen.

Mint korábban írtunk róla, a Duna Dráva Cement tulajdonosait tavasszal megkereste egy meg nem nevezett, „a magyar miniszterelnökkel szoros kapcsolatot ápoló” vállalkozó, aki felvásárlási ajánlatot tett a magyar leánycégre. Az ajánlatot akkor a cég német tulajdonosai visszautasították.

Az ÉVOSZ szerint a Gazdaságfejlesztési Minisztérium azóta is tárgyalásokat folytat a hazai cementipari üzemek megvételéről. Ezzel szemben a vállalattól azt írták lapunknak: „A DDC-nek nincs tudomása ilyen jellegű tárgyalásokról. A társaság tulajdonosai továbbra is elkötelezettek magyarországi befektetésük mellett.”

A vállalat közlése szerint a mostani létszámleépítési hullámban nem érintettek, és nem is terveznek elbocsátásokat.

• építőipar
• leépítés
• elbocsájtás
• veszteség