Az ukrán kukoricával Tripoliba tartó, Sierra Leonéban bejegyzett Razoni teherhajó rakományát ellenőrzik Isztambulban 2022. augusztus 3-án – Fotó: Turkish Defense Ministry / Anadolu Agency / AFP

A gabona és az olajos magvak piacain viharos változások történtek az elmúlt időszakban. Volt aszály, ami után ráadásul a kevéske magyar kukorica egy része is penészesedett, gombásodott. Ennek tavaly márciusban magas ár és exportszabályozás lett a következménye. Aztán egész gyorsan kiépült a tengeri szállítási lehetőségeitől megfosztott Ukrajna termelésének fogadó infrastruktúrája. Csakhogy amikor alacsonyabb lett a piaci ár, a termelők az ukrán importot okolták, és elérték, hogy a kormány importtilalmat vezessen be. Az inga kileng, de vannak, akik szerint a legjobb az lenne, ha az állam kevésbé lenne aktív, és a piaci törvények érvényesülhetnének. Az unió is beavatkozott, de nem a magyar tilalom ellen, inkább Ukrajna egyéb piacainak védelmében.

Magyarország kormánya egy éven belül két teljesen ellentétes irányból szólt bele ugyanazon termények piacába. Előbb ezek kivitelét szabályozta (mert hazai áruhiány fenyegetett), majd a behozatalát, mert külföldi, nevezetesen ukrán árudömping veszélyét látta. Felerősödött ugyanis egy olyan hangulat, amely szerint az ukrán gabonadömping káros az országnak. Erről itt írtunk. A tilalommal nem voltunk egyedül, de mint a Transtelex cikke is megmutatja, Románia például nem ezt az utat választotta.

Az intézkedés után többen is jelezték a Telexnek, hogy nem értenek egyet azzal. Mint hallottuk, az ilyen kilengések rendezésére ugyanis van egy remek eszköz, ez maga a piac, ahol a kereslet és a kínálat piaci árat határoz meg. Egy kormány természetesen mindig nyúlhat a szabályozás eszközéhez is, de azért érdemes kétszer is meggondolni, hogy valaki a természetes folyamatokba beavatkozzon-e, mert az sokszor újabb, jellemzően még nagyobb anomáliákhoz vezet.

Mi gabonapiaci szakemberek segítségével a legfontosabb ukrán importtermék, a takarmánykukorica példáján mutatjuk be, hogy miért összetett a kérdés.

Korábban miként spekuláltak éppen a magyar termelők és kereskedők?
Hogyan lehet az importtilalmat egyszerűen kikerülni?
Miért lenne a szennyezett (toxinos) hazai kukorica mellett a takarmánykeverőknek, illetve a biofinomítóknak és más feldolgozóknak nagy szükségük az ukrán beszerzési forrásokra is?

A pánikot, na, azt szeretjük!

Mindjárt felvázoljuk némi történeti visszatekintéssel is, hogy miként jutottunk el az importtilalomig, de előtte pár fontos alapvetés, amit érdemes rögzítenünk.

1. Az ukrán gazdák ezt azért kihagyták volna. Vagyis ahogy Berta László, a Dunagabona ügyvezetője fogalmazott a Telexnek, Ukrajna hagyományosan a Fekete-tenger kikötőiben hajóra rakta a gabonáját, a kukoricáját, és vitte az árut Kínába, Dél-Koreába, Spanyolországba, illetve más piacokra. A háborúval ez a szállítási útvonal megszűnt egy időre, majd a gabonafolyosóra vonatkozó megállapodás után nehézkessé és lassúvá vált. De természetesen nem az ukránok kívánták azt, hogy két-három napot várjanak az ukrán–EU-s határokon, ahelyett, hogy belső kikötőikből elindítsák az árut.

2. Magyarország meglepően gyorsan reagált. Amikor az ukrán termelőknek és kereskedőknek szárazföldi útvonalakra volt szükségük, akkor Magyarország még kormányzati segítséggel elég gyorsan kifejlesztette a szükséges vasúti útvonalakat, átrakókat, kialakultak a kereskedelmi és pénzügyi mechanizmusok, mindezt ez a Mandiner-cikk vagy ez a Telex-írás is mutatja. Az ukrán–magyar terményforgalom tényleg erős lett.

3. Az agrárpiac szeret pánikolni. Ismerjük azt a visszatérő jelenséget, hogy az agráriumban valaki mindig sír. Ha rossz volt az időjárás, nem lesz elég termés. Ha jó volt az időjárás, sok lesz a termés, de nem lesz megfelelő az ár. Ha áruhiány van, legyen exporttilalom! Ha árudömping van, legyen importtilalom! A kormány pedig sokszor hallgat is a gazdák nevében fellépő kormányközeli szervezetekre, ebből olykor eléggé kapkodó szabályozás alakul ki.

4. A takarmánykukorica és a búza ömlesztett, azaz lédig áru. Vagyis a lengyel, a magyar vagy az ukrán takarmánykukorica nem különböztethető meg. Az árun nincsen rendszám, csak valami papíralapú dokumentum kíséri. Ha importtilalom van, de vonzó az árkülönbség, mindig lesznek csibészek. A piacon erre azt a példát emlegetik, hogy aki 20 ezer tonna kukoricán fogott tonnánként 10 euró árkülönbséget, az 200 ezer eurós (76 millió forintos) nyereséget ért el egyetlen üzleten. De mi ebben a csibészség? Az Ukrajnában megvett árut át kell vinni Romániába (említettük, hogy ott nincs importtilalom), majd Romániában készül neki egy papír. A „román” áru ezután bejön Magyarországra, és aki megveszi, az már csak egy szabályosnak tűnő papírt lát.

5. És végül egy nagyon fontos körülmény: a toxin. Hódos Ferenc, a Pannonia Bio stratégiai igazgatója azt mondta, hogy cége elsősorban 150 kilométeres körzetből magyar kukoricát vásárol, de szerinte a magyar vevőknek nem is azért kellett mostanában annyi ukrán kukorica, mert az olcsóbb, vagy mert az ukrán, hanem mert az kevésbé vagy egyáltalán nem volt aflatoxinnal szennyezett (erről mindjárt részletesebben is írunk).

Egy kis történeti visszatekintés

Berta László segítségével kezdjük a kukoricasztorit egy kis visszatekintéssel! A hazai kukoricatermés már 2021-ben sem volt jó. 2022 aztán rekordalacsony termést hozott, még az addigi legrosszabb évnél is harmadával kisebb lett az aszály alatt a termelés.

Viszont 2021-re a kukorica segítségével előállított outputtermékek nagyon megdrágultak. Ilyen volt a takarmány, a baromfihús, a sertéshús, a bioetanol (a Covid alatt a fertőtlenítőszerek forgalma is hatalmasat emelkedett, ennek egyik összetevője az etanol), az izocukor, de legfőképpen az alkohol, amelyre hatalmas igény volt.

Minden nagyon drágult, így az alapanyag kukorica is, a cégek mégis szinte könyörögtek áruért a termelőknek, mégsem nem tudtak eleget vásárolni. Részben a kisebb termelés miatt, részben pedig azért, mert a termelők spekuláltak, arra vártak, hogy még feljebb mennek majd az árak. A belföldi kínálat hiánya erősítette az importot, de ekkor még elsősorban szerb és szlovák, nem pedig ukrán importcsatornák működtek.

Egy értelmetlen exportintézkedés

Ekkor a helyzet odáig fajult – többek szerint a baromfis érdekcsoport lobbijának eredményeképpen –, hogy a kormány bevezetett egy értelmetlen adminisztratív intézkedést, a 83/2022. (III.5.) kormányrendeletet, amely szerint a kereskedőknek be kellett jelenteniük, ha valaki exportálni szeretett volna.

A bejelentés nem jelentett ugyan technikailag exporttilalmat, de ez a valódi stopot nem jelentő intézkedés is szétverte a piacot. Egy kereskedő ugyanis nem mondhatta azt a vevőinek, hogy tudok ennyi meg ennyi kukoricát szállítani neked ilyen áron, feltéve, ha majd 10-12 nap múlva kapok rá engedélyt. Ez a vevőket nem érdekelte, inkább mástól vettek. A kereskedők utólag is panaszkodnak, hogy az exportintézkedést sem lehetett kezelni, nem tudták, hogy a már felpakolt több tízezer tonna áruval mi legyen.

Mit csináljak? Béreljem drágán a vagont hosszabb időre, mert lesz zöld lámpa vagy lepakoljak? – dilemmáztak.

Aztán később, amikor importtilalom jött, megint hasonló értelmezési gond volt a már úton levő szerelvényekkel. Még bejöhetnek vagy meg kell őket fordítani?

Mindenesetre Magyarországon, ahol tavaly nyáron már tombolt az aszály, nagyon magas lett hirtelen az ár: 300–350 ezer forint volt a repce tonnája, egy tonna kukorica ára pedig elérte a 130–140 ezer forintos szintet – 2021-ben előbbi 150–250 ezer között, utóbbi 70–90 ezer körül mozgott. Emellett az aszályos termés jelentős része (úgy harmada) toxinos lett.

Az aflatoxin

A hazai kukorica szokatlanul magas aflatoxinszennyezettsége nagyon súlyos problémát okozott és okoz ma is, a termény jelentős részét ugyanis alkalmatlanná tette arra, hogy élelmezési és takarmányozási célra használják.

A toxinnal (egyszerűbben gombásodás, penészedés) az a baj, hogy átmegy minden termékbe, a tojásba, a joghurtba, a húsba. Nem lesz az ember rosszul tőle, mint a szalmonellától, de mégiscsak egy ártalmas toxin kerül ilyenkor az emberi szervezetbe. Csak a gazdák ettől még nem akarták kidobni a toxinos kukoricát. Részben azért nem,

mert a toxinos kukorica kétharmada is keményítő, amiből izocukor, bioetanol, orvosi alkohol készíthető.

Ugyanakkor a maradék, amelyből jellemzően takarmány és élelem készül, az nem lett volna felhasználható, mert a toxinos termékből csak legfeljebb biogáz készülhet, ami non-food és non-feed termék – mondja Hódos Ferenc.

Sajnos azért a szakemberek arra is utalnak, hogy ez a szabály kijátszható. Egy paradox példával élve: a McDonald’s bevizsgálja az alapanyagait, ő nem játszható ki, de egy akár Michelin-csillagos étterem, amely egy háztáji termelőtől vesz csirkét, pórul is járhatott. Az sem elképzelhetetlen, hogy a gazdák az új, a jobb terméssel összekeverik a régit, és valahogy becsempészik a toxinos árut a nem megfelelően vizsgáló vevőkhöz.

A háború után

A kukorica piaca közben megváltozott. Az orosz–ukrán háború kirobbanásakor már nagyon ideje lett volna egy áresésnek a korábbi évek drágulása miatt, de az ellátási láncok összeomlása megint drágulást okozott, majd a pánikszerű drágulás után hirtelen hatalmas áresések következtek be.

Az Agritel angol–francia oldal a cikkünkben említett terményekről mutat árakat és ír elemzéseket, érdemes böngészni. Ez mindenesetre azt mutatja, hogy egy hónap alatt annyit estek az árak, mint máskor egy év alatt, és bizonyos termények ára megfeleződött. Az itt felsorolt termények mellett például a műtrágya ára is Armageddon-szerű áresést szenvedett el, nagy vagyonok égtek el a tisztítótűzben. Igen ám, de ezt nagyon rosszul bírták a termelők és egyes felvásárlók. Hiszen ők korábban csak ültek a nagy készleten, kivártak, volt, aki még vett is mástól, de aztán beszorultak, csak nagy veszteséggel tudták volna eladni a kukoricát.

És mivel az áruhiányos időkben már valóban megindult az ukrán import, amely az aszályos tavalyi nyártól már segítette a nagy biofinomítók működésének fenntartását, meglett a bűnbak is: az ukrán árudömping miatt lett olcsó a kukorica.

Az ukrán áru ráadásul nem volt szennyezett, és a legnagyobb vevőknek (Hungrana, Pannonia Bio, Kall Ingredients) is elemi érdekük volt, hogy tiszta kukoricát vegyenek. A fertőzöttségre mindegyik gyártó érzékeny, mert a főtermékeik (izocukor, bioetanol) mellett a kukorica egyes részeiből ők is állati vagy emberi termékeket készítenek, de a toxinos kukoricát nem lehet betenni a takarmányba.

Bevizsgálták

Ekkor többféle vád is elterjedt az ukrán kukoricával szemben, ilyen volt a dömpingár vagy a szennyezettség. Voltak is vizsgálatok az ukrán importtal kapcsolatban, de a magyar terményekhez képest az derült ki, hogy nincs gond, állítólag csak pár tonnában találtak valamit. Végül Magyarország mégis elrendelte a tilalmat, felbátorodott azon, hogy a lengyel, a szlovák, a cseh, illetve a bolgár piacon is születtek ilyen intézkedések.

 Az ukrán kukorica egy ideig, amikor nem tudott könnyen kimenni Ukrajnából az áru, valóban érdemben olcsóbb volt, viszont most már nem az.

Most a magyar árak az olcsóbbak, és a termelők állnak, mint Pisti a vérzivatarban, iszonyatos veszteségeket szenvednének el, ha eladnák az árujukat.

Az importtilalom után azért pár eurót feljebb jött az ár, de azt mindig nehéz meghatározni, hogy mitől, nincsen ceteris paribus vizsgálat, azaz amikor minden tényezőt ugyanúgy hagysz, csak egyet változtatsz meg. Ráadásul, immár megint csökkenő tendenciát mutat az ár.

Berta László szerint „a holnap sci-fi, a tegnap történelem”, vagyis nehéz a jövőt megmondani, de mivel idén nem lesz akkora aszály, biztosított lesz a kínálat, így nem várható nagyon áremelkedés. A tilalom egyelőre június 30-ig van érvényben, de aztán jön az új termés, a termelők körében nagy veszteségek fognak keletkezni, az ár alacsony, mindenhol tele vannak a raktárak, adminisztratív intézkedésekkel nem lesz jobb a piac.

A tilalommal viszont sok a baj, a negatív következmény. Ha hajnalban kijön egy tilalmi intézkedés, amit reggeltől a NAV-nak vagy a Nébihnek már ellenőriznie kell, akkor az önmagában bizonytalanságokat és nehézséget szül.

Egy széles nyomtávú ukrán szerelvény kukoricaszállítmányának átrakodása az Eperjeske átrakó pályaudvaron 2022. július 22-én. Az Ukrajnából vasúton érkező gabonaszállítmányt normál nyomtávú szerelvényekre vagy tehergépkocsikra rakodják a gépesített átrakó állomáson – Fotó: Vajda János / MTI
Egy széles nyomtávú ukrán szerelvény kukoricaszállítmányának átrakodása az Eperjeske átrakó pályaudvaron 2022. július 22-én. Az Ukrajnából vasúton érkező gabonaszállítmányt normál nyomtávú szerelvényekre vagy tehergépkocsikra rakodják a gépesített átrakó állomáson – Fotó: Vajda János / MTI
De fontosak a tartalmi kérdések is. Több konkrét szervezet is tiltakozott az importtilalom ellen. A Magyar Bioüzemanyag Szövetség (MBSZ) tagjai (Hungrana Kft., Pannonia Bio Zrt., Rossi Biofuel Zrt.) hivatalos közleményükben is leírták a cikkünkben olvasható trendeket.

A szövetség szerint viszont minőségi kukoricára és olajos magvakra az év 12 hónapjában szükségük van a biofinomítóknak, és újabban csak az import tette lehetővé a feldolgozóipar folyamatos működését. Ráadásul az előállított termékek nélkülözhetetlenek a megújuló energiacélok teljesítéséhez, erősítik az ország exportőri pozícióját (bioetanol, izocukor), és javítják az ellátásbiztonságot azáltal, hogy az előállított takarmány képes az import szója kiváltására.

Az MBSZ tagjai azzal is érvelnek, hogy számukra a minőség elsődleges szempont, így minden felhasznált tételt még feldolgozás előtt maguk is szigorúan ellenőriznek.

Volt, aki azt említette nekünk, hogy ebben a világban mindenki folyamatosan gyárt, készleteket épít, szerződéseket köt, de úgy szinte lehetetlen tervezni és dolgozni, hogy mindig attól kell reszketni, hogy „melyik politikus állt túl sokat a napon”, vagyis nem tudni, hogy milyen váratlan lépést jelentenek be csütörtökön, a kormányinfón.

Tiltakozott a Gabonaszövetség is

Az Európai Bizottság eközben azon dolgozott, hogy az öt tilalmat bevezető ország érdekei ugyan ne sérüljenek, de a többi uniós ország vásároljon Ukrajnából és a világ többi országába is eljusson az áru.

A Magyar Gabonaszövetség is jelezte azonban, hogy ellenzi az ukrán import tilalmát. A szövetség deklarálta, hogy nem támogat semmilyen piackorlátozó intézkedést. A szövetség az Ukrajnából érkező gabona és olajos mag importtilalmával nem ért egyet, főleg egy olyan szezonban, amikor például a kukoricaimport-kitettség igen nagy.

Lássuk a szövetség számait.

Az itthon megtermett takarmánykukorica nem fedezi a hazai szükségletet.
A tavalyi, 2,8 millió tonnás kukoricatermés mellett legalább 1,9 millió tonna kukorica importjára van szükségünk a betakarításig.
Október 1-től április közepéig Ukrajnából 1,2 millió tonna kukorica érkezett hazánkba, így a kieső 700 ezer tonnát más importforrásokból kellene beszereznünk.
A gabonások szerint az ukrán import tiltásával elveszítjük a hozzánk legközelebb eső és ezért a számunkra leggazdaságosabban elérhető alapanyagforrást. Az ukrán áru kizárásával piaci zavar keletkezik, aminek a kárvallottjai a magyar fogyasztók lesznek. Ez az intézkedés komoly nehézségeket fog okozni a magyarországi takarmánygyártók és ipari feldolgozók számára, aminek hatása lesz az állattartókra és fogyasztókra is.

 

• orosz-ukrán háború
• gabona
• kukorica