Miért dühít valakit az, ha más nem akar gyereket?
Európában egyedülálló módon Magyarországon esett vissza a döntés elfogadottsága.
Miért dühít valakit az, ha más nem akar gyereket? Magánügy vagy társadalmi ügy a gyerekvállalás? Kell-e félni a tudatos gyermektelenek forradalmától? Veszélyeztetik-e az össznépi társadalmat a gyereket nem vállalók, és mi lesz a nyugdíjrendszerrel? Szociológust és pszichológust kérdeztünk a témáról a Telex nemrég bemutatott, Tudatosan gyermektelenek című dokumentumfilmje és az arra adott reakciók nyomán.
A népesedés témája, ha nem is átláthatatlan, de nehezen kibogozható ellentmondások halmaza:
miközben a Föld túlnépesedett, Magyarországon – akárcsak a többi fejlett országban – évtizedek óta probléma a csökkenő születési szám;
eközben a szociológiai kutatások zöme azt támasztja alá, hogy a legtöbb gyermektelen szeretne szülő lenni, de valamiért nem sikerült a gyermekvállalás – a legtöbben a nem létező vagy a nem stabil párkapcsolatot jelölik meg, de az is gyakori indok, hogy kicsúsztak az időből;
mégis: a tudatos gyermektelenek száma is egyre növekszik, akkor is, ha nem mindig teljesen egyértelmű, mikor tudatos a döntés, és mikor nem az;
és bár egyre többen vállalják fel, hogy nem szeretnének gyereket, mindez még mindig tabunak számít;
nem csoda, hiszen a meddőségi klinikák tömve vannak, az örökbefogadásra várók listája elképesztően hosszú, a magyar kormányzati intézkedések pedig egyértelműen pronatalista irányt képviselnek, a kérdés alapjaiban átpolitizált.
/ Forrás Telex.hu /
