A legtöbb olvasónk valószínűleg nem a mezőgazdasági statisztikákkal kel és fekszik, így sokakat meglephetett, amikor nemrég megírtuk, hogy Magyarországon a harmadik legnagyobb területen termesztett zöldség a csemegekukorica és a zöldborsó után nem más, mint az édeskömény.

Ez már csak azért is érdekes adat, mert zöldségeket általában azért termesztünk, hogy megegyük, az édeskömény viszont nem igazán része a klasszikus magyar gasztronómiának. Ráadásul ha valaki mégis édesköményt szeretne vásárolni, ha talál is a boltban, az leginkább Olaszországból vagy máshonnan, de a határon túlról érkezik.

Nekiálltunk hát, hogy szakértők segítségével felgöngyölítsük az édesköményrejtélyt, és kiderítsük, hová tűnik az a rengeteg magyar édeskömény, tényleg rengeteg-e az a rengeteg, és az uniós agrárpénzek elnyeléséről vagy valós agrárbizniszről van-e szó.

A zöldség, ami nem az

Az édeskömény a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Agrárium, 2023, előzetes adatok című lebilincselő dokumentumán keresztül került a fókuszba, ebben szerepel ugyanis, hogy ez a harmadik legnagyobb területen termesztett zöldség Magyarországon. A KSH adatai szerint a zöldségfélék közül tavaly 31,9 ezer hektáron termesztettek csemegekukoricát, 18,4 ezer hektáron zöldborsót és 7,5 ezer hektáron édesköményt. Ez amúgy összességében nem egy hatalmas terület, ha arra gondolunk, hogy 7,5 ezer hektár 75 négyzetkilométer, ami egy kicsit kisebb terület, mint Budapest II. és III. kerülete.

Forrás: KSH

A KSH szerint a zöldségtermesztésre használt földterület nagyjából tíz százalékán nő édeskömény, bár érdemes hozzátenni, hogy az adat nem vonatkozik a fedett felületek alatt termesztett zöldségekre, és például a burgonyára sem, amit a KSH más kategóriába sorol, mint a zöldborsót vagy az édesköményt.

Ezzel együtt elmondható, hogy Magyarországon nagyobb területen nő édeskömény, mint, mondjuk, hagyma vagy káposzta, pedig ezekből sokkal többet eszünk.

Viszont ahogy azt Zámboriné dr. Németh Éva, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Gyógy- és Aromanövények Tanszékének vezetője és Czirbus Zoltán, a Gyógynövény Szövetség és Terméktanács elnöke a Telexnek elmagyarázta, a Magyarországon megtermesztett édeskömény nagy részét nem is a zöldségespultra szánják.

Az édeskömény elnevezés a növény több alfaját, változatát takarja. Azt a változatot (Foeniculum vulgare var. azoricum), amelynek édeskés, kissé ánizsos ízű gumóját zöldségként, leginkább főzve vagy salátában eszik főleg mediterrán országokban, gumós vagy olasz édesköménynek hívják. Ebből a fajtából nem sok terem az országban, ezért találkozhat inkább import édesköménnyel az, aki ilyesmit vásárolna. Emellett ott van a közönséges édeskömény (Foeniculum vulgare vulgare) és a fűszer- vagy római édeskömény (Foeniculum vulgare dulce), amik valójában nem is annyira zöldségek, hanem fűszer- és gyógynövények, és nem a gumójukat, hanem a termésüket használják fel. Az EU jogi fogalmai szerint ugyanakkor ezek a zöldségek közé tartoznak, ezért a KSH is ide sorolja őket.

Mire jó?

Az édeskömény magjában található illóolaj jó hatással van a bélrendszerre, segíti az emésztést, kezeli a puffadást, éppen ezért hasfájós babáknak szánt teák egyik kedvelt alapanyaga. A gyógynövényváltozat magját tehát teákba vagy gyógykészítményekbe teszik, de a desztillált illóolajat is használják például aromaterápiában. Emellett a keleti konyhában az édeskömény magja kedvelt fűszer, amivel likőröket is ízesítenek (a római édeskömény például az abszint egyik alapanyaga). A Magyarországon termő édeskömény nagy része ebbe a két kategóriába tartozik.

Zámboriné dr. Németh Éva szerint a magyar népi gyógyászatban is alkalmazták, például kismamák tejtermelését serkenteni. Ez is mutatja, hogy az édeskömény mint gyógynövény egyáltalán nem ismeretlen Magyarországon, száz éve is termesztették, és a rendszerváltás után, a kilencvenes és a kétezres években is úgy három-négy ezer hektáron.

Az viszont tény, hogy az elmúlt pár évben eléggé megnőtt az a terület, amire édesköményt vetettek, amit nem a babateák keresletének hirtelen megugrása magyaráz, hanem inkább pár szerencsés véletlen.

Mármint a gazdák szempontjából szerencsés, de van, aki szerint az ország is jól jár ezzel, ha nem is azért, mert tele lesznek a magyar boltok magyar édesköménnyel.

Egy növény, sokféle támogatás

Az édesköménynek sok haszna van, az egyik viszont ezek közül nem élettani, hanem az, hogy sok uniós agrártámogatási sémában is lehet támogatásokat lehívni rá. És bár ez több hasonló növényre is igaz, azokkal szemben szakértő források szerint az édeskömény sokkal költséghatékonyabb. Édeskömény telepítésére le lehet hívni:

területalapú támogatást;
telepítési támogatást;
termesztéshez kötött támogatást;
biotermesztésre való átállásra szóló támogatást és
az Agrár Ökológiai Programban való részvételhez kötött (például méhlegelőkért járó) támogatást is.

Emiatt vannak, akik azt gondolják, hogy az édeskömény-termesztők lényegében csak a támogatásért vetik be a földjüket, amin aztán három-négy, de néha még több évig is elélnek az egy alkalommal elvetett növények, és addig jöhetnek a csekkek.

Tény, hogy a tapasztalatok szerint az utóbbi években sok édeskömény-termesztő nem aratja le és adja el a magokat, de nagy területen zajlik tényleges termesztés is. Czirbus Zoltán szerint a Gyógynövény Terméktanácsnak közvetlen tagsága és látóköre nyomán mintegy két-három ezer hektár árutermelést végző termesztőről van tudomása, akik tea- vagy illóolaj-alapanyagnak adják el a termést, nagyobb részt főként exportra és belföldi felhasználásra. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy a 7,5 ezer hektárból kizárólag ekkora területen termesztik azért az édesköményt, hogy eladják.

Ez a legjobb bioátálláshoz

Maya András édeskömény-termesztő és integrátor szerint azoknak a termőterületeknek is megvan a maguk haszna, amelyekről nem aratják le a növényt. Az édeskömény ugyanis a tökéletes növénykultúra arra, ha valaki biogazdálkodásra akarja átállítani a földjének egy részét.

Ahhoz, hogy egy terület megkapja a biominősítést, és valamikor majd biobúzát, biokukoricát vagy bármi hasonlót lehessen termeszteni rajta, pár évig állnia kell anélkül, hogy bármilyen vegyszer is érné. Maya szerint viszont ezalatt jobban jár a gazda, ha beveti valamivel azt a földet, mint ha hagyja, hogy csak fölverje a gaz. Erre több növény is alkalmas lenne, például a bodza vagy a homoktövis, ezeket viszont sokkal nehezebb telepíteni, kezelni, betakarítani vagy lecserélni más növényekre, mint az édesköményt. Ráadásul addig is be lehet takarítani valamit, amíg a föld megkapja a biominősítést, ha pedig nincs ilyen szándék, akkor az édesköménnyel bevetett terület vadbúvóhelynek és méhlegelőnek is tökéletes. Utóbbi funkciója azért fontos, mert akkor virágzik, amikor más szántóföldi növények nem, így ilyenkor szinte egyedül az édeskömény ad táplálékot a méheknek.

Maya szerint ha nem jöttek volna rá a gazdák, hogy az édeskömény milyen jó faj a bioátállásra, amire ráadásul még támogatást is lehet kapni, akkor sokan bele se fogtak volna az átállásba, vagyis nem is lenne annyi bio-termőterület az országban. Pedig az EU zöldátállásának keretében meghirdetett Farm to Fork stratégiájában azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra a termőföld 25 százaléka bioművelésű legyen, a cél elérésében viszont minden uniós tagállam elég rosszul áll.

Maya azt saccolja, hogy az édesköménnyel bevetett területnek úgy 70 százaléka ilyen bioátállási terület, aminek egy része ráadásul 2024-ben meg is kapja majd a biominősítést.

Ez azt jelenti, hogy az édesköményen keresztül úgy ötezer hektárnyi terület válhat alkalmassá a biotermesztésre. Ebből az is következik, hogy ezeknek a területeknek jelentős részén pár év múlva már nem édesköményt, hanem valami mást termesztenek. Vagyis ha nem tervezi még több gazda, hogy a földjének egy részét át szeretné állítani a biotermesztésre, ehhez pedig édesköménnyel vetné be, vagy valamilyen változás miatt az édeskömény ehhez már nem lenne annyira vonzó megoldás, akkor a jövőben ez a kevésbé ismert, de érdekes növény elveszti majd bronzérmét a magyar zöldségek között.

 

• mezőgazdaság
• édeskömény
• zöldség