A szegény emberek csodaszere – ahogy régebben nevezték – már megjárta Tutanhamon sírkamráját és a pestisdoktorok madárfejszerű álarcának csőrrészét is. Véletlenül? Dehogyis!
Ki gondolta volna, hogy ez az aprócska, gumószerű növényke a gyógyászat egyik legősibb szere? Hogy több ezer éve esszük ízéért és egészségmegőrző hatásáért? Hogy 5000 éve rágcsálják az emberek, és használják mindentől megvédő csodaszerként? Először a sumérok és az egyiptomiak fedezték fel gyógyhatását: nem véletlen ruházták fel az ókori Egyiptom lakóit „büdös emberek” gúnynévvel a szomszédos államok lakó. Ennyi baj legyen, ez az egy negatív tulajdonság írható fel a fokhagyma számlájára, de igazán megbocsáthatjuk neki.

Ezt az apró kellemetlenséget bőven ellensúlyozza az rengeteg pozitív tulajdonság, amivel a fokhagyma balzsamozza életünket.

Kezdjük is a legelején: a fokhagymát nemcsak Tutanhamon sírkamrájában helyezték el abban a hitben, hogy a túlvilági gonoszoktól védelmet nyújt, de a piramisépítő rabszolgák, a csatára készülő ókori görög katonák is naponta nassolták betegségmegelőző, fog- és fülfájáscsillapító, állóképességnövelő „csemegeként”, „nassolnivalóként”.

Muszáj volt idézőjelbe tennem a csemegét és a nassolnivalót, mert megmondom őszintén, én évente csak egyszer rágcsálok nyers fokhagymát, azt is jelentős mennyiségű mézzel: december 24-én, a vacsora kezdő fogásaként.

A pestisdoktorok madárfejszerű álarcának csőrrészébe is fokhagymalevelet tettek, és már Hippokratész is fokhagymával kezelte a sebeket az elfertőződés megelőzése érdekében. Volt, hogy bölcsőbe, párna alá tették, istállóajtókat kentek vele – mindezt boszorkányok ellen –, de e gyógynövény valódi személyiségét egy székely közmondás írja le a legjobban: a rátarti, makacs emberre azt mondták, hogy „úgy viselkedik, mint aki fokhagymát evett."

Ha még mindez nem lenne elég a fokhagymavarázs érthető világhírneve mellett, akkor elmondom, hogy több mint 25 fajta hatóanyag – vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, enzimek – található meg benne. Akár mondhatjuk azt is, hogy kiöli a gonoszt a szervezetből: antibiotikumként működik néhány mikroorganizmussal szemben, ráadásul parazitaellenes hatása is van, és a Candida gombával, herpeszvírussal szemben is győzelmet arat. Bőrgombák kezelésére előszeretettel használnak például fokhagymaoldatokat.

És még van tovább! Már a népi gyógyászat is betegségmegelőzőként használta, hiszen normalizálja a szapora szívműködést, jó hatással van a koleszterinszintre, serkenti a vérkeringést, kitisztítja az ereket, és az emésztőrendszeri zavarokat előidéző kórokozók ellen is hatásos. Nem véletlenül régi házi gyógymód a gyomor- és bélpanaszok ellen a fokhagymaleves.

Jogosan hinnénk ezek után azt, hogy bőven sok kvalitás ez ennek a Dél-Ázsiában őshonos fűszernövénynek, de még ennél is többre képes: amellett, hogy a húsok egyik fontos tartósítószere már évszázadok óta – mint tudjuk, fokhagyma nélkül nincs kolbász –, a kullancsokat is elriasztja.

De hogy főzve, sütve és nyersen is teljesen más ízt ad, hogy zúzva, aprítva, reszelve, szétnyomva is fogyasztható, hogy kapszula, olaj, paszta, tabletta formában is kapható – az már csak hab a tortán.

• fokhagyma
• egészség
• népi gyógyászat