Képzeljünk el egy olyan tervezési rendszert, ami valóban képes megteremteni a fenntartható emberi környezetet, méghozzá úgy, hogy megvalósítja a természettel történő harmonikus együttélést is. Egy olyan szemléleten alapuló gyakorlatot, amelynek etikai alapelve a Föld és az emberek védelme és a javak igazságos elosztása: ez a permakultúra jövőképe, amelyből most kedvenc gondolatainkat idézzük.
Az első, kétségkívül az egyik leginkább üdvözülendő nézőpont, a tudatos tervezés és kivitelezés, illetve a folyamatos megfigyelés és újratervezés szükségessége. Mert akármennyire is úgy gondoljuk, hogy elég csak ide-oda ültetgetni, adott helyre rögtönözve növényeket telepíteni, egy igazán jól működő rendszerhez ennél sokkal többre van szükség.

Ismernünk kell a növények egymásra gyakorolt hatását, az adott termőterület sajátosságait, földünket és levegőnket, a fajok ökoszisztémában betöltött szerepeit és az élőhely szerteágazó kölcsönhatásait.
Csak az alapos ismeretekre alapozott, jól átgondolt és felépített cselekvés vezethet el a természetszerű élőhelyek és társadalmi környezet harmonikus kialakításához.

A permakultúra megértéséhez érdemes példaként előhoznunk Bill Mollison, a permakultúra megálmodójának könyvében szereplő Példabeszéd a tyúkról című ábrákat, amik a konvencionális és a permakultúrás tyúktartást hasonlítják össze.

Így írnak róla a Magyar Permakultúra Egyesület oldalán: „Az első képen egy szűk ketrecben ül a felturbózott tojótyúk, előtte a vályú, amibe kapja a tudományosan összeállított takarmánykeverékét, a gyógyszereit, hormonjait. Hátul, alul is vályú, oda pottyan a tojás. Az egész ábra gépeket, szállítójárműveket, épületeket ábrázoló rajzokkal és nyilacskákkal van tele, mutatván, hogy mennyi szállítás, gépesítés, vegyipar stb., stb. kell ahhoz, hogy ennek a tyúknak a szükségleteit biztosítani és „melléktermékeit” (trágya, toll) semlegesíteni tudjuk. És egy nagy kérdőjel: Milyen minőségű a tojás?

A második ábrán a permakultúrás tyúk körül egészen mást látunk. Ő is bent ül egy ládában, mert éppen tojik. Társai kint kapirgálnak egy fás-bokros kertben ahol jól láthatóan minden megvan, ami egy tyúk szemének, csőrének ingere. A bokrokon ízletes bogyók, magvak teremnek, csak össze kell szedniük. Legelnivaló zöld is van bőven. A bokrok alatt vastag lombtakaró, amit érdemes fölkapirgálni egy kis gilisztáért, bogárért. A tojóláda egy kis házban van, amelynek nyitva az ajtaja. Benne ülőrudak, alattuk kényelmes szalmaalom. A tetejéről az esővíz egy hordóba, onnan itatóedénybe folyik. Itt is pottyan a tojás. Csak úgy sugárzik róla, hogy ez bizony „tanyasi”!”

Azt hiszem, a különbséget nem is kell tovább magyarázni, és talán kérdés sem merül fel azzal kapcsolatban, hogy melyik verzió áll közelebb hozzánk, mint eredendően természeti lényekhez.

Ezért is olyan szép a permakultúra: nem csak praktikákat, tanácsokat, kész megoldásokat kínál, hanem visszavezet eredeti valónkhoz, megmutatja az utat, ami hozzásegít bennünket az igazi kapcsolódásokhoz,
szemléletet formál és életfilozófiát épít, nem utolsó sorban pedig újraalkotja elmodernizálódott értékrendszerünk kisiklott elemeinek körét.

Olyan fontos kérdéseket tesz fel, mint az, hogy miképpen tudnánk úgy változtatni fogyasztási szokásainkon, hogy azok kevésbé okozzanak kárt a természet rendszerében, hogyan tudnánk segíteni a körülöttünk élőket, hogyan találjuk meg az egyensúlyt, és miképp működjünk együtt közösségként, egymást segítő emberekként.

A permakultúra tehát „olyan tudatosan alakított tájat jelent, amely hűen tükrözi a természetben található mintákat és kapcsolatokat, miközben bőven terem élelmet, rostokat és energiát a helyi szükségletek kielégítésére.
Az embert állítja a középpontba építményeivel és szokásrendszerével együtt… A permakultúrában tehát a megfogalmazott tartós vagy fenntartható mezőgazdaság (permanent agriculture) eszméje egy tartós vagy fenntartható kultúra (permanent culture) eszményképévé is fejlődött”.

Ennek megfelelően a következő elveket kell szem előtt tartani, ha kertünket és életterünket a permakultúra alapelvei szerint szeretnénk felépíteni:

Figyeld meg és válj cselekvő részesévé a természetnek! „Ki-ki a maga szemével lát.”
Gyűjtsd össze és tárold az energiát! „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”
Érj el hozamot! „Az éhség rossz tanácsadó.”, „Kedvetlen szánt üres hassal a szőke.”
Gyakorolj önmérsékletet és figyelj a visszajelzésekre! „Az apák vétkeiért hét generáción át bűnhődnek fiaik.”
Használd és becsüld a megújuló forrásokat és szolgáltatásokat! „Bízzuk a természetre!”, „A természet majd elvégzi a maga dolgát.”
Mindent hasznosíts! „Ha nincs pazarlás, szükség sincsen.” „Kétszer segít, aki időben segít.”
Tervezz mintáktól a részletekig! „Nem látja a fától az erdőt.”
Elkülönítés helyett törekedj egységre! „Sok kéz, hamar kész.”
Alkalmazz kis léptékű, lassú és fokozatos megoldásokat! „Magasról nagyobbat lehet esni.” „Lassan járj, tovább érsz!”
Használd és becsüld a sokféleséget! „Ne tégy fel mindent egy lapra.”
Becsüld meg a szegélyeket és hasznosítsd a peremterületek adta lehetőségeket! „Ne gondold, hogy jó úton jársz, csak mert azt már kitaposták!”
Kövesd a változást és használd kreatívan! „A látnok nem úgy látja a dolgokat, amint vannak, hanem amivé lehetnek.”

Láthatjuk tehát, hogy a permakultúra jóval több, mint puszta „ökológiai kertművelés” vagy „bio-kertészkedés”. Egy gyakorlat mögött megbújó tudás, amit szilárd elvek, erkölcsi és etikai hitvallás és életfilozófia támogat. Mindenképpen érdemes belekóstolnunk az általa kínált lehetőségekbe, és hogy ebben mi is segítsünk, ajánlunk pár kiváló oldalt az első lépések megteremtéséhez:

A Védegylet permakultúrás képzései
Tudástár a Magyar Permakultúra Egyesület oldalán
Városi permakultúra csoport
Gaia kertje
Abundant Permaculture
Permaculture Research Institude
Permaculture Gardens
Ökokert Permakultúra

• permakultúra
• termőföld
• földművelés