.jpg)
Szupertej, de mikor kerül a boltokba?
Nem kell többé mellőzniük a tejfehérje-érzékenyeknek a tejtermékek fogyasztását?
Szakemberek szerint napi fél liter tejtermék elfogyasztásával támogathatjuk nemcsak csontjaink, de egész szervezetünk egészségét. Ehhez képest a magyarországi éves tejfogyasztás mértéke messze elmarad az európai uniós szinttől. A tejtermékek fogyasztásának mellőzéséhez változatos indokok vezetnek, amik közül csupán egy az ételintolerancia ténye. A Debreceni Egyetem kutatóinak köszönhetően azonban meglehet, nem kell többé mellőzniük a tejfehérje-érzékenyeknek a tejtermékek fogyasztását.
A szakemberek szerint napi fél liter tejtermék elfogyasztásával támogathatjuk nemcsak csontjaink, de egész szervezetünk egészségét. Ezzel szemben a magyarországi éves tejfogyasztás mértéke (2018-ban becslés szerint 165 kg/fő) messze elmarad az európai uniós szinttől (250kg/fő). Összevetve az élmezőnyben, Hollandiában ez az érték körülbelül 340kg/fő, az abszolút világelső Finnországban pedig 380kg/fő fölötti tejfogyasztással. A tejtermékek fogyasztásának mellőzéséhez változatos indokok vezethetnek, amelyek közül csupán egy az ételintolerancia ténye. A Debreceni Egyetem kutatóinak köszönhetően azonban meglehet, nem kell többé mellőzniük a tejfehérje-érzékenyeknek a tejtermékek fogyasztását. A campuson folyó kutatásról és a forradalmi áttörést jelentő „szupertejről” a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Állattenyésztési Tanszékének egyetemi docense, Dr. Béri Béla számolt be a HelloVidéknek.
A Debreceni Egyetemen folyó genetikai kutatások egyikének középpontjában a hazai tejtermelő szarvasmarhafajták genetikai állománya, azon belül is szűken véve a tejfehérje szerkezetéért felelős gén vizsgálata áll. A kar oktatója ennek kapcsán hangsúlyozta, nem egy újkeletű felfedezésről van szó, hiszen a molekuláris genetikai kutatások már a 2000-es évek elejére eljutottak arra a szintre, hogy meg tudták határozni, mely gén milyen típusú fehérjét kódol. Ezekből jelenleg 50 változatot különböztetnek meg a kutatók, amik közül az utóbbi időben kettő, a kappa-kazein és a béta-kazein élvez kitüntető figyelmet.
Az elsőt a sajtkészítés gazdaságosságával hozták összefüggésbe, míg a második – azontúl, hogy szintén hangsúlyos szerepe van sajtok előállításában – valószínűsíthetően változó élettani hatással lehet az emésztésre. A debreceni campuson ez utóbbi csoportot vizsgálják, mert az A1-esnek és A2-esnek nevezett béta-kazeineknek más a genetikai szerkezete és aminosav-összetétele, ezért valószínűsíthető, hogy utóbbit akár a tejfehérje-érzékenyek is fogyaszthatják.
A tejcukor- és tejfehérje-érzékenység nem ugyanaz!
Fontos azonban egy rövid kitérőként különbséget tenni a tejcukor- és tejfehérje-érzékenység közt, mert bár hasonló tünetekkel járnak, többek között puffadással, hasmenéssel, hasfájással, azonban más-más okokra eredeztethetők vissza. Az első esetében, amelyet laktózérzékenységnek is szokás nevezni, a vékonybélben termelődő laktáz enzim szintjének csökkenése felelős a tünetekért. Számukra a boltok polcain sorakozó laktózmentes termékek jelentik a megoldást, ha pedig olyan vendéglátóhelyre látogatnak, ahol nem tudják elkerülni a tejtartalmú ételeket, a patikákban kapható laktáz enzim segítségével mehetnek elébe a problémának.
Utóbbinál, a tejfehérje-érzékenységnél az emésztőrendszer és az immunrendszer egyaránt szerepet játszik a tünetek kialakulásában, mert a nem megfelelően megemésztett tejfehérje átkerül a bélfalon, ami ellen az immunrendszer ellenanyagtermeléssel reagál. Erre csak az állati eredetű tejtermékek teljes kiiktatása jelenthet megoldást, alternatívaként pedig ott vannak a rizsből, kókuszból, zabból és egyéb növényekből készített italok.
Az a rettegett mutáció
A déd- és nagyszülőkkel folytatott beszélgetések hamar ráébreszthetnek bennünket arra, hogy régen se a tejből, se a búzából készített ételek nem jelentettek problémát, míg manapság az ételintoleranciák száma és skálája egyre inkább növekvő tendenciát mutat. Sokan a jelenséget szándékos genetikai módosításoknak tudják be, azonban Dr. Béri Béla egyetemi docens szerint a mutáció folyamata egy természetes jelenség.
A szakember rámutatott, hogy mutáció velünk él, az élő szervezetekben folyamatos változások következnek be. A genetikai szerkezet megváltozásának azonban több oka van: lehet tudatos, emberi tevékenység eredménye, de akár spontán is bekövetkezhet. Legtöbbször az utóbbi felelős a genetikai módosulásokért, amihez a génen belül csupán egy aminosavnak elég megváltoznia. Ezért lehet felelős az időjárás, a takarmányozás vagy egy természetes, irányított szelekció.
Történetesen a mi esetünkben a béta-kazeinnél a prolin helyét a hisztidin aminosav veszi át, ami ezt követően öröklődik, aminek az eredménye az A1-es tej. Több vizsgálat is igazolja, hogy a régebbi szarvasmarhafajtáknál az A2-es tejfehérje volt a sztenderd, a korszerű fajtáknál pedig a szelekció eredményeként, elsősorban az intenzív tejtermelő fajtáknál az A1-es tej került előtérbe – magyarázta meg a tejfehérje-érzékenyek számának emelkedését Dr. Béri Béla.
Mit tehetnek a tejtermelők?
A tavaly megkezdett kutatások során a vizsgált szarvasmarhafajták fülporcmintája alapján rövid időn belül képesek megállapítani, hogy mely egyedek azok, amelyek az A1-es és A2-es tejet adó gént hordozzák magukban. Az egyetemi docens elárulta, jelenleg több szarvasmarhafajtát is vizsgálnak, amely alapján kiderült, hogy legnagyobb gyakoriságban, 60-70%-ban adhat A2-es tejet az angol jersey, a magyar tarkánál ez az érték már csak 50%, míg a hazai boltokban megvásárolható tejtermékekhez alapanyagot adó holstein-frízek ezekhez képest lényegesen kevesebb arányban produkálnak „szupertejet”. Aki számára viszont fontos, hogy az A1-es mellett A2-es tejet is termeljen, Dr. Béri Béla szerint mindez némi plusz odafigyeléssel kivitelezhető.
Ha a bikákat genetikailag bevizsgálják, hogy milyen fehérjeszerkezetet örökítenek, akkor egy holstein-frízes üzemben is plusz költség nélkül, pusztán egy bikaválasztással tudják alakítani az állományt. A mesterséges termékenyítés a szarvasmarha-tenyészetben nagyon elterjedt, egy apaállattól pedig akár több százezer utódot is tudnak nyerni a gazdák, ezért viszonylag gyorsan végrehajtható az állomány átalakítása. A generációs intervallum nyilván hosszabb, mint egy muslicánál vagy baromfinál, mert 9 hónap, mire megszületik és 2 év, mire felnő a borjú, akiben már gyakoribb lesz az A2-es gén. Viszont arra is van példa, hogyha a már meglévő állományt bevizsgálják, elkülönítik azokat az egyedeket, akik A2-es tejet termelnek, és így már elkülönítve lehet A1-es és A2-es tejet a piacra vinni – szolgált jó hírrel a „szupertej” iránt érdeklődő tenyésztőknek az egyetemi docens.
Az A2 tejtermékek piaci kereslete
Habár az A2-es tej élettani hatásai még mindig nem bizonyítottak, egy új-zélandi cég már 2015-ben a piacra dobta, amivel a tőzsdén 27-28x-os nyereséget volt képes produkálni meglepően rövid idő alatt. Dr. Béri Béla ennek kapcsán megjegyezte, mivel Új-Zéland a legnagyobb tejexportőr, nem meglepő, hogy pont ők láttak már idejekorán fantáziát az A2-es tejben, előbb-utóbb pedig minden bizonnyal a tömegtermelésben élen járó kínaiak számára is sokat hozhat majd a konyhára, akik már a laktózmentes termékek gyártására is berendezkedtek. Utóbbi nem meglepő, lévén a dél-ázsiai nációk nagy százalékban tejcukor-érzékenyek, ezért az export mellett ez számukra egyben önérdek is, hogy kiszolgálhassák laktáz enzimet tartalmazó tejtermékek iránti évről évre növekvő belpiaci keresletet.
Az A2-es tej kelendősége azonban még nem jelenti azt, hogy képes lesz kiszorítani a mutáció révén létrejött A1-es társát a piacról. Dr. Béri Béla szerint a laktózmentes termékekhez hasonlóan egy rétegpiaci szerepet lesz képes kivívni magának ez a bizonyos „szupertej”, amire a felvásárlók részéről már most nagy igény mutatkozik. A szakember beszélt arról is, hogy bár sok ellenzője van a tejnek, sok rosszat mondanak róla, de ő ki meri jelenteni, hogy azok számára, akiknek nem okoz emésztési gondot az A1-es tej, azok problémamentesen fogyaszthatják, mert csodálatos bioaktív anyag. A tejcukor-érzékenyeket a laktózmentes termékek révén be lehetett vonni a tejfogyasztók körébe, akik a felmérések szerint 10-15%-ot tesznek ki.
Remélem, hogy a fejfehérje-érzékenyeket az A2-es tejjel ugyanúgy be lehet vonzani, mert ők is 10-15%-ot jelentenek. Hogyha tudjuk propagálni a normál, A1-es tej bioaktív hatásait és az A2-es tejjel egy új fogyasztói réteget leszünk képesek behozni, akkor becslésem szerint országosan 5-10%-os fogyasztásnövekedést lehet remélni – fejtette ki véleményét a kereslettel kapcsolatban a Debreceni Egyetem oktatója.
Dr. Béri Béla nem tudott egyértelmű választ adni arra a kérdésre, mikortól érdemes keresni az A2-es jelöléssel ellátott tejtermékeket a polcokon, viszont elárulta, már keresik azt a feldolgozót, aki a Debreceni Egyetemen multidiszciplináris kutatásának eredményei mögé állva hajlandó piacra dobni az első hazai, tejfehérje-allergiában szenvedők számára is fogyasztható tejtermékeket.
