Csoda, hogy eddig megúsztuk
Az emberiség az utóbbi néhány évtizedben szerencsére megúszta a hasonló pandémiákat.
A tudósok és a járványszakértők az elmúlt évtizedekben egyre több olyan körülményt azonosítottak, amely kedvez az új, potenciálisan halálos patogének kifejlődésének és terjedésének. Ilyen például a klímaváltozás, a masszív urbanizáció, az emberek közelsége a vírushordozóként szolgáló vadállatokhoz vagy háziállatokhoz, a nemzetközi légiközlekedés, a háború vagy éppen a világgazdaság összekapcsoltsága. Így csodálkozásuk tárgya valójában nem az volt, hogy világjárvány tört ki a SARS-CoV-2 miatt, hanem éppen az, hogy az emberiség az utóbbi néhány évtizedben megúszta a hasonló pandémiákat.
A szerencse mellett ebben valószínűleg szerepet játszottak azok az esetek is, amikor a megfelelő közegészségügyi intézkedésekkel még csírájában sikerült elfojtani a felbukkanó fertőző betegségeket és megelőzni a terjedést. Habár nehezebb értékelni, ha olyan fenyegetéstől menekülünk meg, ami végül nem válik valóra, mint ha már égő házból mentenének ki a tűzoltók, és a megakadályozott katasztrófáknak a PR-ja is rosszabb, a Vital Strategies nevű amerikai közegészségügyi szervezet összeszedett néhány esetet, amikor az érintett országoknak sikerült elkerülniük egy-egy járvány nagyobb pusztítását.
Nyugat-Afrikát nem, Nigériát viszont megkímélte az ebola
2014 közepén Nyugat-Afrikában a világon addig sehol nem látott mértékben szabadult el a rendkívül magas halálozási rátával pusztító vérzéses láz, az ebola. Libériában, Guineában és Sierra Leonéban összesen több mint 13 ezren vesztették életüket a fertőző betegségben, és félő volt, hogy a járvány átterjed más országokra is.
2014. július 20-án egy Patrick Sawyer nevű férfihoz riasztották az egészségügyi szolgálatokat, aki összeesett a 21 milliós nigériai megapolisz, Lagos repülőterén. Mint kiderült, Sawyer az orvosok ajánlása ellenére elhagyta a libériai kórházat, ahol ápolták, és repülőre ült. Az ápolóinak meggyőződéssel állította, hogy a maláriát kapta el, de miután nem reagált a kezelésre, elvégeztek rajta egy ebolavírust kimutató tesztet. Pozitív lett. Öt nappal később belehalt a kórba, de addigra már megfertőzte a környezetét, leginkább az ápolásában részt vevő személyzetet.
Afrika legnépesebb országa óriási veszélyben volt. A nigériai egészségügyi hatóságok a repülőterekkel és a légitársaságokkal közösen kiszűrték a potenciális eseteket, fertőtlenítették a lagosi repteret, valamint azoknak a lakótereit, akik találkozhattak a vírussal. A nigériai kikötőkben ellenőrizték a belépők és a kilépők egészségügyi állapotát, különféle felvételek és a légitársaságok adatai alapján pedig közel 900 embert nyomoztak le, akik Sawyeren vagy az általa megfertőzötteken keresztül kapcsolatba kerülhettek a kórokozóval. Ezt a csoportot 21 napig tartották megfigyelés alatt. A széleskörű és alapos kontaktkutatásnak köszönhetően Nigériában kevesebb mint három hónap alatt elfojtották a bimbózó járványt. 20 fertőzés és 8 haláleset után, 2014. október 20-án a WHO vírusmentesnek nyilvánította az országot.
Ugandával sem volt szerencséje az ebolának
2018 augusztusában a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaság két tartományában elszabadult a vírus, és a térségben dúló fegyveres harcok szinte lehetetlenné tették a járvány visszaszorítását. Mire 2020 júniusára valamelyest csillapodott a járvány, már közel 2300-an vesztették életüket a 66 százalékos halálozási rátával tomboló fertőzésben. A fertőzések és a véres összecsapások hatására rengetegen menekültek át a szomszédos Ugandába.
Az afrikai ország azonban nem várta felkészületlenül a vírust. A kongói járvány kihirdetése után néhány héten belül több gyorstesztelő laboratóriumot és ebolára specializálódott egészségügyi egységet állítottak fel a két ország határán, és folyamatosan tesztelték az országba lépőket. Ezen kívül 2018 novemberére az ugandai kormány a 2019 óta elérhető vakcinák egyikével közel ötezer egészségügyi dolgozót és járványügyi szakembert oltott be – még az előtt, hogy egyetlen esetet is felfedeztek volna az afrikai országban.
Végül mindezek ellenére 2019 júniusában pozitív lett egy ötéves kisfiú ebolatesztje a kongói határhoz közeli Bwera Kórházban. A gyerek ezt megelőzően családjával Kongóba látogatott a nagyapja temetésére, aki az ebolavírus miatt vesztette életét. Napokon belül a nagymama és a fiú hároméves öccse is megbetegedett, az orvosok egyikük életét sem tudták megmenteni. Az ugandai hatóságok kihirdették a vészhelyzetet, majd rövid időn belül a fenti érintettek közel háromszáz kontaktját azonosították és oltották be. Másfél hónappal később már egyetlen esetről sem számoltak be a hatóságok, pedig százezrek lépték át a határt a kérdéses időszakban a két ország között.
Milliók beoltásával fékezték meg a sárgalázat Brazíliában
A sárgalázat az Atlanti-óceánon zajló rabszolga-kereskedelem időszakában hurcolták be az amerikai kontinensre Afrikából. Az egyik legkorábbi feljegyzés szerint már a 17. század közepén pusztított a Yucatán-félszigeten, 1693 és 1905 között pedig több mint százezer ember esett áldozatul a betegségnek, amelyre a mai napig nincs gyógyír. Afrika és Dél-Amerika trópusi közegében időről időre erőre kap a vírus, amely az esőerdőkben honos főemlősök és a szúnyogok között cirkulál és mutálódik. A betegség megelőzésére az 1930-as években sikerült először vakcinát fejleszteni, és a beoltottak 90 százaléka az oltás után 10 nappal védetté válik. Az utóbbi évek hatalmas sárgalázjárványai miatt azonban a globális vakcinaigényt a mindössze négy gyártó egyáltalán nem tudja kielégíteni, úgyhogy folyamatos az oltóanyaghiány.
Az utóbbi években a klimatikus változások hatására az esőerdők közelében megszaporodtak a sárgalázas esetek, 2016 decemberében a délkelet-brazíliai epidemiológusoknak világossá vált, hogy küszöbön áll a járvány. Abban az évben 800 körülire nőtt az esetek száma, a következő szezonban pedig már 1266 fertőzöttet regisztráltak, és 415-en bele is haltak a betegségbe. A kutatók attól tartottak, hogy a kór átterjedhet a nagyvárosokra, és könnyedén jön-megy majd a városi szúnyogfajták és az emberek között. 2018 márciusára már az amerikai járványügyi hivatal (CDC) is legalább négy sárgalázas halálesetet jelentett Brazíliából hazatérő utazóknál. A globális járvány egy lépésnyire volt.
A brazil hatóságok kiterjedt oltási kampányba kezdtek. 2017-ben 45 millió adag vakcinát, 2018-ban további 24 millió dózist osztottak szét, főleg São Paulo, Rio de Janeiro és Bahia államok sűrűn lakott területein. Ehhez 2018-ra megduplázták a sárgaláz elleni oltóanyag hazai gyártását, és havonta 8 millió dózist állítottak elő, hogy végül az egész lakosságot be tudják oltani. Ezen kívül segítséget és további dózisokat kértek a nemzetközi közösségtől, majd a WHO és a pánamerikai egészségügyi szervezet (PAHO) együttműködésével csökkentették a beadott dózisok mennyiségét. Különféle tanulmányok ugyanis azt mutatták, hogy a normál adag egyötöde is képes egy évig védelmet nyújtani a betegség ellen, és így hatékony a kiterjedt járvány megfékezésében. Az oltási kampány eredményeként a 2019-es sárgalázszezon végére mindössze 85 fertőzést és 15 halálesetet azonosítottak a hatóságok.
Egy jó helyre küldött üzenet előzte meg a lépfenejárványt Kenyában
Habár 2001-ben a lépfene vagy anthrax leginkább biológiai fegyverként vonult be a köztudatba, sokan úgy vélik, hogy az ősi betegséget még Homérosz és Vergilius is említi verseiben. Emberre általában fertőzött hús elfogyasztásával terjed, vagy úgy, hogy az anthraxspórák sebbe kerülnek például fertőzött állatok levágásakor. Míg régebben a betegség komoly járványokat okozott az állatok és emberek között egyaránt, a lépfene elleni vakcinák kifejlesztésével a világban a fertőzöttek száma jelentősen csökkent. Mivel az anthraxot okozó baktérium az emberek mellett a tenyésztett állatokra is veszélyes, a járvány megelőzése elsősorban az állatállományok megfertőződésének megakadályozásával lehetséges. Ez történt Kenyában is.
2019. augusztus 15-én a kenyai Narok városában a Vöröskereszt egyik önkéntesének tudomására jutott, hogy egy fiatal pásztor és két egyetemista egy döglött tehén húsából evett, néhány órával később pedig az anthrax tüneteit mutatták. Az önkéntes azonnal SMS-t küldött a kenyai Vöröskereszt megfigyelő rendszerébe, amelyet az amerikai USAID segítségével az efféle járványok megakadályozására hoztak létre – mivel a tapasztalatok szerint a lokális információk korábban nem érték el időben a hatóságokat. Az önkéntes jelentette, hogy a helyi maszáj törzs tudott a lépfene terjedéséről, de a törzs tagjai közül sokan nem hittek abban, hogy ez bármiféle kockázatot is hordozhat.
A helyi Vöröskereszt és az állategészségügyi hatóságok mindenesetre elkezdték megvizsgálni a kecskéket, bárányokat, teheneket a környéken, és napokon belül beoltottak lépfene ellen több mint tízezer tehenet és 14 ezer bárányt. A helyiek bizalmának elnyerésére a Vöröskereszt hagyományos, a törzsihez hasonló gyűlésen mutatta be a környékbelieknek, hogyan azonosíthatják a fertőzötteket, és hol jelenthetik az esetleges további megbetegedéseket. Egy hónappal később, négy fertőzést és egy halálesetet követően a közösségnek sikerült elfojtania a lépfene terjedését.
