A jégsaláta, a tölgylevél saláta, a római saláta és az összes többi saláta, amelyet napjainkban egészséges táplálékként fogyasztunk, vadon termő növényekből származnak. A wageningeni tudósok DNS-elemzéssel próbálták visszavezetni a zöldség pontos útját, amely során gyomnövényből kedvelt zöldséggé vált. A saláta génbanknak a Wagening Egyetem és Kutóközpont ad otthont, mintegy 2500 salátatípus található a gyűjteményben.

A kutatás során a gyűjtemény első 445 különféle salátatípusát vizsgálták meg alaposabban.

A kutatók azt feltételezik, hogy a legelső, termesztésbe vont salátatípust mintegy 6000 évvel ezelőtt a Kaukázusban kezdték el használni, a magjából ekkor még olajat nyertek. Az ókori görögök és rómaiak tovább nemesítették, és elsősorban levélzöldségként termelték.

A kutatás során a genetikai variánsokat elemezték a hasonlóságokat és különbségeet keresve. Kiderült, hgy a termesztett saláták modern fajtái nagyban hasonlítanak a vad ősükhöz, a kaukázusi Lactuca serriolához. Az eredmények lehetővé teszik a kutatók számára, hogy visszavezessék a saláta hosszú útját Európától indulva a Római Birodalomig, és DNS-analízissel tehát meghatározzák azt az időpontot is, amikor a salátát emberi fogyasztásra, levélzöldségként kezdték el termelni. Ugyancsak lehetségesnek látszik, hogy azonosítsák több gén helyét a DNS-ben, a DNS-variáció és a tulajdonságok közötti kapcsolat elemzésével, az úgynevezett Genome Wide Association Studies (GWAS) segítségével. Rob van Treuren és Theo van Hintum a tanulmány holland társszerzői biztosak abban, hogy kutatásuk rávilágít majd arra is,
mennyire fontos a biológiai sokféleség és a genetikai források megőrzése és védelme a fenntartható élelmiszerellátás szempontjából az éghajlatváltozás és a világnépesség robbanásszerű növekedésének idején.
A saját, és más gyűjtemények kutatási anyagainak DNS-szekvencia meghatározása lehetővé teszi a tudomány számára a saláta és más növényfajok többezer fajtájában és a vad populációkban korábban rejtett jellemzők azonosítását. Ezzel kulcsot kapunk a kincsesláda felnyitásához. Képzeljük el például, hogy a kutatások során az derül ki, hogy bizonyos gének fontosak a szárazsággal vagy egy adott betegséggel szembeni ellenálló képesség vonatkozásában. A DNS-adatokbázisban ezután nyomon lehet követni azokat a genetikai forrásokat, amelyek nagyon hasonló szerkezetű génekkel rendelkeznek. Ennek ismeretében sokkal gyorsabban és hatékonyabban lehetne a növényeket nemesíteni. A tanulmány szerzői szerint ez egy forradalmi előrelépés lenne.

• saláta
• kutatás
• egészség