1993-ban a zsírkréta-gyártó Crayola végzett egy kicsit tudománytalan, de érdekfeszítő közvélemény-kutatást: amerikai gyerekeket kért fel, hogy nevezzék meg kedvenc zsírkréta színüket. A legtöbben egy meglehetősen standard kéket választottak, de három másik kék árnyalat is felkerült a top 10-es listára.

Hét évvel később a cég megismételte kísérletét. Ismét a klasszikus kék került az első helyre, míg a kék további hat árnyalata jelent meg a top 10-ben, köztük az úgynevezett “blizzard blue”. Egy lila, egy zöld és egy rózsaszín árnyalat is megjelent a preferencia palettán.

A kék dominanciája az ilyen listákon nem lepi meg Lauren Labrecque-ot, a Rhode Island-i Egyetem docensét, aki a színek marketingben betöltött hatását tanulmányozza. Gyakran megkéri diákjait, hogy nevezzék meg kedvenc színüket. Miután válaszolnak, rákattint a prezentációjára, amelyen látható, hogy az emberek 80 százaléka általában a kéket mondja. Szerinte felnőttkorunkra mindenki szereti a kék színt, és ez a preferenciánk kultúrákon átívelőnek tűnik. (Érdekes módon Japán azon kevés országok egyike, ahol az emberek a fehér színt a legjobban preferált három színhez sorolják.)

A gyönyörű kék és az undok sárgásbarna

Már gyerekkorunkban kialakul, mi a kedvenc színünk. Kérdezzünk meg egy gyereket, hogy mi az övé, egészen biztos lesz egy válasza. Kutatások szerint a csecsemők széleskörű és meglehetősen ellentmondásos preferenciákkal rendelkeznek a színek iránt, de ahogy nőnek, annál erősebb affinitás alakul ki bennük bizonyos színek felé, az alapján, hogy milyen színekkel találkoztak, és milyen asszociációkhoz kötik őket. Valószínűbb, hogy az élénk színeket, például a narancsot, a sárgát, a lilát vagy a rózsaszínt inkább a pozitív, mint a negatív érzelmekhez kötik.

Egy 330, 4 és 11 év közötti gyermek bevonásával végzett tanulmány azt találta, hogy kedvenc színeiket használták, amikor „szép” karaktert rajzoltak, és feketét, amikor “csúnya” karaktereket. Azonban ehhez fontos hozzátenni, hogy a társadalmi nyomás – például az a tendencia, hogy a lányok ruhái és játékai rózsaszínűek – szintén erősen befolyásolja a színválasztást, ahogy a gyerekek idősebbek lesznek.

Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy ahogy a gyerekek tinédzser korukba lépnek, színválasztásuk sötétebb, komorabb árnyalatot kap, de nincs sok tudományos kutatás ennek alátámasztására. Az Egyesült Királyságban például a serdülő lányok vonzódnak a lilához és a vöröshez, míg a fiúk a zöld és a sárgás-zöld színeket kedvelik. Egy, a brit tinédzser fiúk hálószoba színválasztásáról szóló tanulmány azt találta, hogy hajlamosak a fehéret választani szobájuk színének, míg kedvenc színükként a vöröset és a kéket jelölték meg. A felnőttek többsége pedig azt állítja, hogy a kék színeket részesíti előnyben, a sötét sárgásbarna viszont általában a legkevésbé népszerű.

Színek és jelentések

De miért vannak kedvenc színeink? Mi vezérli ezeket a preferenciákat? Az úgynevezett ökológiai vegyértékelmélet szerint – amit Karen Schloss, az amerikai Wisconsin-Madison Egyetem pszichológiai adjunktusa és kollégái tanulmányoztak – a színek messze nem semlegesek. Az emberek jelentést rétegeznek rájuk, többnyire szubjektív tapasztalataikból merítve, és így komoly személyes indokokat teremtenek, hogy egy árnyalatot taszítónak vagy vonzónak találnak-e. „Ez megmagyarázza, hogy a különböző emberek miért preferálják eltérően ugyanazt a színt, és miért változhat az adott szín preferenciája idővel” – mondja a pszichológus a BBC-nek. Ahogy az új asszociációk felszaporodnak – akár a körülöttünk lévő világban való mindennapi jelenlét révén, akár mesterségesen, szándékos kondicionálás révén – ez idővel megváltoztathatja azt, amit szeretünk.

Barlangrajzoktól a kifutóig – a sárga szín története

Tekintsd tehát a színpreferenciákat az adott színnel kapcsolatos tapasztalataid összegzéseként: a világban szerzett rendszeres napi tapasztalataid befolyásolják ezt az ítéletet – véli Karen Schloss, aki számos kísérlettel finomította ezt az elméletet.

Ő és munkatársai színes négyzeteket mutattak az önkénteseknek a képernyőn, miközben felszólították őket, hogy értékeljék, mennyire szeretik ezeket a színeket. Aztán a kutatók elvonultak, mintha azt sugallnák, hogy egy új kísérlet kezdődik. Nemsokára visszatértek, hogy ugyanazoknak az önkénteseknek ismét színes képeket mutassanak, de ezúttal a sima négyzetek helyett tárgyakat láttak. Mindegyik képet a négy árnyalat valamelyike uralta. Kontrollként sárga és kékes képeket használtak: ezeken semleges tárgyak, például tűzőgép vagy csavarhúzó volt látható. A piros és zöld fényképeken azonban intenzívebb érzelmeket keltő dolgok voltak láthatóak. A résztvevők fele vörös képeket látott, amelyek pozitív asszociációkat hívtak elő, és olyan dolgokat ábrázoltak, mint például a lédús szamóca vagy a rózsa, míg a zöld képeket úgy tervezték meg, hogy undort keltsenek, mint például a nyálka vagy a tavi békanyál. A csoport másik fele számára pont fordítva voltak a színek a tárgyakkal összekapcsolva: vörös nyers sebeket és a zöld dombokat vagy kivit láttak rajtuk a kísérleti alanyok.

A színpreferencia teszt ismételt futtatása során Schloss és csapata változást tapasztalt a preferenciákban. Az önkéntesek választása a pozitívan hangsúlyozott szín irányába tolódott el, míg a negatív árnyalat felé alig csökkent. Másnap újra lefuttatta a teszteket, hogy megnézze, ez a preferencia egyik napról a másikra kitart-e, de nem. Schloss szerint úgy tűnik, hogy a kísérlet által kiváltott eltolódást felülírták a résztvevők a való világban szerzett tapasztalatai a színekről, ergo a zöld például nem lett kevésbé szeretett szín hosszú távon azért, mert valami nyákszerű dologhoz társították.

„Ez azt mondja nekünk, hogy a világgal kapcsolatos tapasztalataink folyamatosan befolyásolják azt, ahogyan a világban megjelenő dolgokat nézzük és értelmezzük” – mondja Schloss. – Gondoljunk a színpreferenciánkra, az ezzel a színnel kapcsolatos tapasztalatainak összegzésére: a világban szerzett rendszeres napi tapasztalataink befolyásolják ezt az ítéletet.”

Schlossnak a színpreferenciákkal kapcsolatos munkája akaratlanul is megmagyarázhatja a kék széles körben elterjedt népszerűségét. A kék uralma megszakítás nélkül folytatódott a legkorábbi feljegyzett színtanulmányok óta, amelyekre az 1800-as években került sor. És a legtöbb tapasztalatunk is ezzel a színnel kapcsolatban valószínűleg pozitív, gondoljunk a csodaszép óceánokra vagy a tiszta égboltra. Így érthető, miért szidalmazzák sokan a sárbarna színt, hiszen az a biológiai hulladékhoz vagy a rothadó élelmiszerekhez kötődik.

Színek és évszakok

Egy kísérlet során, amely legalább részben annak kibontására irányult, hogy a kedvenc színek statikus összetevői-e valaki identitásának, Schloss és csapata arra kérte a New England-i önkénteseket, hogy az év négy évszaka során hetente kövessék nyomon színtetszésüket és nemtetszéseiket. Úgy tűnt, hogy az alanyok véleményét közvetlenül a természet befolyásolta, a tetszés vagy ellenszenv a természet palettájával szinkronban emelkedett és csökkent. Ahogy a környezet színei változtak, preferenciáik egyre nőttek. A legnagyobb emelkedés ősszel volt tapasztalható, amikor a meleg színek felfokozott elismerést váltottak ki. De vajon miért szeretjük annyira az ősz színeit? Erre két magyarázat is van. Először is, az a terület, ahol ezt a kutatást végezték, Új-Anglia, őszi hagyományairól híres, így az önkéntesek valószínűleg jobban preferálhatták az őszt és színeit. Még érdekesebb magyarázat a dolog evolúciós aspektusa. Az ősz egy gyors, drámai környezeti változás, amikor még sokat vagyunk kint a környezetben. Télen sok a fehér és a barna, de nem vagyunk annyit a szabadban, hogy ezt láthassuk, és erről pozitív tapasztalatokat szerezhessünk.

Van a színeknek nemi beágyazottsága?

A lányok rózsaszín iránti szeretete korai iskolás korban éri el a csúcsát – öt-hatéves koruk körül –, aztán tinédzser korukra felhagynak ezzel a preferenciával. A fiúk azonban korán, már ötéves koruktól kezdve kerülik a rózsaszínt. Azt gondolják, hogy „bármilyen színt szerethetek, csak nem a rózsaszínt”. Nagyon lázadónak számít, ha egy fiú szereti ezt a színt. Ugyanúgy a felnőtt férfiak között is nehéz találni valakit, aki azt mondaná, hogy a rózsaszín a kedvence.

Egyes kutatók úgy tartják, hogy a nemhez kötődő különleges színpreferencia evolúciós jellegű: az elmélet szerint a nők voltak a gyűjtögetők a vadászó-gyűjtögető társadalmakban, és ezért a bogyókkal kapcsolatos színeket kell előnyben részesíteniük. Ennek ellentmondanak azok a tanulmányok, amelyek a nem globalizált kultúrákban – például a perui Amazonas falvaiban és a Kongói Köztársaság északi vidékein élő gyűjtögető társadalmakban – vizsgálják a színpreferenciát. Egyik lánygyermek sem preferálta a rózsaszínt ezekben a társadalmakban. Valójában a rózsaszínt sokáig sztereotip férfiszínnek tekintették az 1920-as évek előtt, és csak a 20. század közepén kapcsolták össze a lányokkal.

Még a legfiatalabb gyerekek is képesek érzékelni és rangsorolni a színeket – mondja a BBC-nek Alice Skelton, aki a Sussex Egyetemen (Egyesült Királyság) dolgozik. Érdeklődési területe a csecsemők és a gyermekek, célja, hogy jobban megértse, hogyan alakulnak át a korai színpreferenciák az élet későbbi szakaszában. „Nagy tévhit, hogy a csecsemők születésüktől fogva nem látják a színeket –mondja, megjegyezve, hogy a szem fejlődése egyenetlen. A zöldet és a vöröset érzékelő receptorok születéskor érettebbek, mint azok, amelyek a kéket és a sárgát dolgozzák fel, így az intenzív vöröset különösen jól érzékelik az újszülöttek.

Az ökológiai vegyérték elképzelés – miszerint a világban lévő tárgyak jelentéseket adnak a színeknek – még a legfiatalabbak körében is érvényes. „A gyerekek csak akkor figyelnek a színre, ha van funkciója. Nem igazán figyelnek a színre, hacsak nem tanulnak belőle valamit” – mondja Skelton. – Képzeld el, hogy két üveg van előtted. Az egyik zöld, a másik rózsaszín. A zöld színű palack ízletes folyadékot tartalmaz, a rózsaszínben savanyú keverék van. A gyerekek megjegyzik és emlékeznek rájuk, mert különbségük felismerése kognitív bónuszt jelent. Olyan ez, mint egy érett banán – a szín hasznos jelzése egy tárgy bizonyos tulajdonságainak” – mondja Skelton.

És mi van azokkal, akiknek színpreferenciája nem egyezik az uralkodó trenddel, a kékkel? A népszerűtlen árnyalatok, például a sárgásbarna iránti preferenciák egy adott időszak, leginkább a gyermekkor pozitív emlékeihez kötődhetnek– gondoljunk például a Moncsicsire. De van egy másik érdekes lehetőség is. Míg a legtöbb embert vonzza a vizuális harmónia, az élvezet és a gyakran pozitív kék szín által kiváltott könnyű érzések, addig mások szenzációkeresők, különcök, és szeretik megkérdőjelezni az uralkodó vizuális rendszerünket és esztétikai preferenciáinkat.

 

• szín
• színárnyalat
• hangulat
• színpaletta